Eger története

    Eger Magyarország egyik legszebb osi, muemlékekben gazdag városa a Mátra és a Bükk hegység között folyó Eger patak völgyében a Bükk nyugati lábánál húzódó dombvidéken fekszik. Nevének pontos eredetét jelenleg sem tudjuk. Van olyan feltevés, hogy a hely elnevezését az Eger patak partjain valaha boségesen növekedo "egerfáról" (azaz égerfáról) nyerte. A magyarázat helyesnek látszik, mivel a város neve tükrözi osi természeti környezetét, illetve annak egyik legjellemzobb növényét, a mocsaras partokon gazdagon tenyészo égerfát, amely azóta kipusztult. Ezt a feltevést megerosíti a város német Erlau = Erlen-au (Egerfa-liget) elnevezése is. Van olyan teória is, hogy Eger neve az ager (föld) latin szóból származik. Akik ezt a nézetet vallják, abból indulnak ki, hogy az újabb kutatások szerint a XI-XII. században úgynevezett latinusok, vallon eredetu telepesek költöztek az említett századokban Eger és környékére.

    Az egri medence és az azt övezo hegyes vidék emberi településre mindig nagyon alkalmas volt. Erre mutatnak a felszínre került régészeti leletek, amelyek az oskortól kezdve a történelem valamennyi korszakát képviselik.

    Régészeti leletek bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarság elso nemzedéke a X. század elején megszállta Eger területét. Erre utalnak az arab pénzekkel keltezett fegyveres férfisírok a város határában Almagyaron és Répásteton. Honfoglaláskori leletek kerültek felszínre a múlt század végén a Szépasszonyvölgy környékén is.

    Eger létrejötte valójában egybeesik elso királyunk, Szt. István állam- és egyházszervezo tevékenységével. Elso királyunk még 1009 elott, a szervezett tíz püspökség egyikét itt hozta létre. Ezt régészeti leletek is bizonyítják. Ezek során nemcsak emberi csontmaradványok kerültek elo a XI. századból, hanem felszínre került egy kör alakú templom, valamint egy kisebb palota maradványa is. A régészeti feltárások megerosítik azt a korábbi hagyományt, hogy elso királyunk az egri székesegyház építését valóban nézhette a tole északra fekvo, késobb királyszékének nevezett magaslatról.

    A település mint püspöki székhely már a korai középkorban jelentos helyet foglalt el a magyar városok sorában. A környék természeti adottságai, az alföld és a hegyvidék találkozása különbözo országrészek közötti gazdasági és kulturális kapcsolat létesítését tette lehetové.

    Ezt a fejlodést akasztotta meg átmenetileg a tatárjárás 1241-ben, amikor is II. Kilit püspöksége alatt feldúlták és felégették a várost.

    A tatárok elvonulása után azonban hamarosan megindult az élet. Lambert Eger püspöke 1248-ban bizonyára a tatárjárás tapasztalatai alapján IV. Béla királytól kovár építésére kapott engedélyt. A csaknem teljesen elpusztult város így feltámadt és a XIV-XV. században elérte középkori fejlodésének csúcspontját. Ebben az idoszakban a város széléig terjeszkedo erdoket nagyrészt kiirtották, s helyükre szolot telepítettek. A településen egyre több polgári ház épült. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezeto útvonalak, a régi vízfolyást követo belvárosi, ma is kanyargós mellékutcák. A különbözo környékbeli települések, például Almagyar, Czigléd stb. összeépültek Egerrel.

  Mátyás király uralkodása (1458-1490) újabb fejlodést hozott a település életében. Bekensloer János püspök építette át gótikus stílusban a várbeli püspöki palotát, amely jelenleg is látható. Az építkezéseket Dóczy Orbán, késobb Bakócz Tamás püspökök folytatták. Az o nevükhöz fuzodik a várbeli székesegyház késo gótikus átépítésének megkezdése. Mátyás király halála után Hypolit püspök idején épült a közelmúltban felújított úgynevezett Hypolit-kapu.

    A mohácsi vész után, 1526 után szomorú idoszak következett be Eger életében is. A kettos királyság idején a város szinte évente cserélt gazdát, s a török is közeledett. Ez a tény követelte meg a vár megerosítését. 1552 oszén Dobó István várkapitánynak és maroknyi hadinépének sikerült megvédeni a várat, sot ezáltal Észak-Magyarországot is a terjeszkedo török birodalomtól. Az 1552-es viadalnak állított örök emléket Gárdonyi Géza, az Egri csillagok címu halhatatlan regényében, melyet a világ számos nyelvére lefordítottak.

  Bár Dobó és katonái a várat megvédték, de az ostrom alatt teljesen tönkrement, ezért szükségessé vált a teljes átépítése. 1553 és az 1596 közötti években kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján végbement a belso és a külso vár újjáépítése. Az egri vár történetének érdekes epizódja, hogy 1578 áprilisától néhány éven keresztül itt szolgált európai híru költonk, Balassi Bálint.

    Míg Dobónak és katonáinak 1552-ben sikerült a várat megvédeni, addig 1596-ban az akkori kapitány vezetése alatt álló idegen zsoldosok azt feladták. így Egerben 91 éven keresztül a török lett az úr. A török uralom emlékét orzi a XVII. század végén épült karcsú minaret, amely az egykori oszmán világbirodalomban legészakabbra látható ilyen építmény. A török hódoltság idoszakában Eger egy több szandzsákot magába foglaló török tartomány, vijalet székhelye lett.

    Eger 1687 decemberében szabadult fel a török uralom alól. Bár a visszafoglalás nem ostrommal, hanem kiéheztetéssel történt, a város teljesen leromlott állapotba került. A falakkal körülvett területen az egykori feljegyzések szerint mindössze 413 ház volt lakható, s ezekben is foként visszamaradt török családok laktak.

  A török kiuzése után a felszabadított várost a császári kormányzat kincstári birtoknak tekintette. I. Lipót 1688-ban Egert szabad királyi várossá nyilvánította. Ez azt jelentette, hogy mentesült az egyházi földesúri terhek alól. A szabadkirályi városi állapot azonban csak 1695-ig tartott, mert a visszatelepedo püspök Fenessy György visszaszerezte az uralkodótól korábbi püspöki városi jogállását.

    A Rákóczi-szabadságharc idoszakában 1703-tól 1711-ig a város a felszabadult országrész központja volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem a többször tartózkodott a település falai között, s itt volt a fohadiszállása. Feltétlenül emlékeztetnünk kell arra, hogy 1705-ben Egerben keltezték, habár nyomda híján nem itt nyomtatták az elso magyar hírlapot, a Mercurius Veridicust (magyarul Igazmondó Merkuriuszt). 1709-ben a városban találkozott a vezérlofejedelem Ukranciewel, I. Péter cár követével. A követ különben városunkban halt meg, és a Rácz-templom (szerb templom) környékén temették el.

   Eger életében a XVIII. század a virágzás, a fellendülés ; idoszaka. Eger püspökei, különös tekintettel Barkóczy Ferencre és Eszterházy Károlyra, kialakították Eger ma is látható barokk városképet. A barokk épületek közül leglátványosabb: a líceum (ma az Eszterházy Károly Tanárképzo Foiskola központi épülete), a minorita templom, a kispréposti palota, a nagypréposti palota (ma megyei könyvtár), a vármegyeháza, benne Fazola Henrik két gyönyöru kovácsoltvas kapujával, s a szerb (rác) templom. Az építkezések számos iparost, kézmuvest, kereskedot, muvészt, köztük olyan nagyságokat, mint Kracker János Lukács, Anton Maulberts, Franz Sigrist, Josef Gerl, Fellner Jakab, Fazola Henrik vonzottak a városba. A lakosság száma ugrásszeruen ; megnövekedett. Míg 1688-ban csak 1200 fo volt, addig 1787-ben már több mint 17 000 fo. Ekkor Eger létszámát tekintve az ország hatodik városa volt. Ekkor érte el virágkorát a szolokultúra is. A szoloterület a településen több mint tizenkétszeresére növekedett.

    Eger életében a XVIII. század azért is fontos, mert Barkóczy, majd nyomdokain Eszterházy püspök a nagyszombati és a bécsi egyetem mintájára Egerben universitast, azaz egyetemet akart kiépíteni. A felsofokú intézménynek már Egerben voltak elozményei, hisz 1700-ban a II. Rákóczi Ferenc pártján álló Telekessy István püspök papnevelo intézetet hozott létre, 1740-ben Foglár György kanonok jogi iskolát alapított 1754-ben pedig Barkóczy püspök bölcseleti iskolát hozott létre. 1769-ben Egerben Markot Ferenc irányításával megnyílt az ország elso orvosi iskolája, amely 1775-ig muködött. Sajnos azonban az egri egyetem az uralkodói akarat következtében nem nyílhatott meg. Az egyetemnek szánt épületben található ma a Foegyházmegyei Könyvtár, Magyarország legszebb barokk-könyvtára, s Európa másodikként létesített csillagászati múzeuma eredeti berendezésekkel. Csak érdekesség képpen jegyezzük meg, hogy 1946-tól 1948-ig ismét kísérlet történt Egerben egyetem alapítására, de az akkor sem valósulhatott meg.

    1804-ben jelentós változás történt az egri püspökség szervezetében. Az uralkodó Egert érseki székhellyé emelte, de kivált belole a kassai és a szatmári püspökség.

    Az 1825-tol 1848-ig terjedo magyar reformkor Eger életében is maradandó nyomokat hagyott, különös tekintettel a kultúrára. Pyrker László János akkori érsek képtárat hozott létre, melyet 1844-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, mivel a város nem biztosított számára megfelelo helyet. Pyrker ajándéka képezte lényegében az alapját az 1900-ban nyitott Szépmuvészeti Múzeum anyagának. Pyrker nevéhez fuzodik még 1828-ban a városban az elso magyarnyelvu tanítóképzo létrehozása, valamint a neoklasszikus stílusban Hild József által épített bazilika, Magyarország második legnagyobb temploma. Sot 1837-ben Joó János rajztanár Héti Lapok címen elindította Magyarország elso muszaki célzatú folyóiratát.

    Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmánya képpen 1854-ben Eger felszabadult az egyház gazdasági hatalma alól, mivel a város megváltotta 50 000 forintért a kilenced és a taksa fizetését.

    Eger polgári fejlodése más városokétól eltéroen azonban 1849 illetve az 1877-es kiegyezés után nem gyorsul meg. Nem kapcsolódhatott be a vasúti fovonalba. Mindössze a már a reformkorban létesített malom, a dohánygyár és a lemezárugyár képviselte az ipari fejlodést.

    A századfordulót követo évtizedekben Egerben az iskolaváros jelleg dominált. Iskolái és más kulturális intézményei miatt magyar Athénnek is nevezték.

    A század elején 1904-ben megnyílt Egerben az önálló koszínház, megindul a település csatornázása, közmuvesítése. Magyarországon 1933-ban Eger elsok között kapta meg a gyógyfürdo engedélyt.

    Az 1945-öt követo évtizedekben a rendszerváltásból következoen megindul a város iparosítása, amelynek következtében korábbi kulturális központ jellege kezd elhalványulni, amely tény a település korábbi patináját csökkentette.

    Nagy szerencse, hogy 1968-ban a barokk belvárost védetté nyilvánították, s több más várostól eltéroen ezáltal megkímélték a pusztulástól, s az oda nem illó modern épületek beépítésétol. 1978-ban a települést a helyi muemlékek védelme terén kifejtett kiváló munkájáért Hild-éremmel tüntették ki. A városvédo tevékenység elismerését jelenti, hogy az ICOMOS (Történelmi Városok és Falvak Nemzetközi Bizottsága) magyarországi székhelye Egerbe került.

    Eger története vázolása kapcsán szólnunk kell, ha röviden is, néhány helyi specialitásról. Ilyen a világszerte ismert Egri Bikavér, mint kituno borféleség, a XVIII. század közepétol gyártott csekély alkoholtartalmú úgynevezett Egri Víz, a XVIII. század második felében és a XIX. század elején gyártott török eredetu úgynevezett bujavászon. Nem különben kell megemlékeznünk Eger radioaktív tartalmú hévizeirol, amelyek megteremtették már a középkorban az egri fürdokultúra, e században pedig a nagyhíru úszósport alapjait.

    Végezetül ami a jövot illeti a rendszerváltás óta egyre világosabbá válik, hogy meg kell találni a város osi múltjához igazodó fejlodési irányokat. Ezek pedig: az idegenforgalom, a szolo- és borkultúra, valamint a kulturális élet továbbfejlesztése.